MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport

„A királyhűség jól bevált útján…” - összefoglaló

Részletek: Kategória: Hírek; Megjelent: 2014. november 13; Találatok: 2207

„A királyhűség jól bevált útján…”

Rendi és nemzeti kötődések szimbolikus változásai 1867 és 1918 között

November 4-5-én Szegeden kétnapos konferenciát tartottak az első világháború centenáriumára és IV. Károly király boldoggá avatásának 10. évfordulójára emlékezve, „A királyhűség jól bevált útján…” Rendi és nemzeti kötődések szimbolikus változásai 1867 és 1918 között címmel.A konferencia fővédnöke Habsburg György rendkívüli és meghatalmazott nagykövet volt, szervezője pedig más társintézményekkel együtt az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport (03 217). Habsburg György kiemelte az Osztrák – Magyar Monarchia nemzetek feletti jellegét. A benne megnyilvánuló Reichsidee garantálta a Kárpát-medence és a Monarchia területén a különböző népek békés együttélését. Rámutatott, hogy a háború kitöréséért nem konkrét személyeket kell hibáztatni, hanem a túlfűtött nacionalizmusokat. Habsburg György szerint a Monarchia alapgondolata ma az Európai Unióban él tovább.

Az előadók mindazt vizsgálták, ami a magyarországi emlékezéskultúrát meghatározta. Több akadémiai kutatócsoport, egyetem és múzeum képviseltette magát. A konferencia részvevői hangsúlyozták, hogy az első világháború négy éve nem értelmezhető az azt megelőző időszak történései nélkül, és a korszak kutatását illetően vannak még feltáratlan források. A kutatók az első világháborúban használt szimbólumokat és rítusokat vizsgálták. Kimutatták a vallási, a hazafias és a Habsburg dinasztikus ünnepek összefonódásait. Egyfelől felülről, a hatalom és a helyi társadalmat szervező elit felől vizsgálták a politikai kultuszokat és a párhuzamos lojalitásokat, másfelől alulnézetből azt mutatták be, hogy a közösség tagjaként az egyének hogyan élték meg a háborút. A király és nemzet viszonyát taglaló szekció keretében Landgraf Ildikó (MTA Néprajzi Intézet) rámutatott egykor a folklórban élt pozitív Ferenc József képre, valamint a polgári szellemi és tárgyi kultúra király-reprezentációinak áthallásaira a népi kultúrában. Marjanucz László (Szegedi Tudományegyetem) a különböző magyar nemzetkoncepciók változását ismertette a kiegyezés körül. Gerő András (Habsburg Intézet) a századfordulós magyar nemzeti önkép és történelemszemlélet modelljeit rekonstruálta. Szalay Olga (MTA Zenetudományi Intézet) a propaganda elvárásait vetette össze az első világháborús katonadalok uralkodó- és birodalomképével Bartók és Kodály gyűjteményének példáján.

A lojalitásokat elemző szekcióban Fenyves Katalin (Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem) rámutatott a párhuzamos lojalitások fogalmának célszerűbb alkalmazására az identitásváltozások fogalma helyett. Cieger András(MTA Történettudományi Intézet) a nemzeti identitás és állampolgári lojalitás problémáját egyének narratívumai felől világította meg a dualizmus kori Magyarországon. Speidl Zoltán (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) az uralkodó iránti lojalitás Károly- és Ottó-toposzait ismertette a Horthy-korszak Magyarországán. A konferencia első napját a dinasztikus és nemzeti emlékezeti kultúra problémaköre zárta: Jakab Albert Zsolt (Kriza János Néprajzi Társaság) Kolozsvár példáján a dinasztikus emlékhelyek nemzetiesítését, a nemzeti múlt emlékhelyeinek kiépítését mutatta be. Oláh János (Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem) a Millennium magyar-zsidó „közös honfoglalásának” neológ izraelita narratívumát elemezte Löw Immánuel főrabbi horgosi vásártéren keresztények és zsidók előtt tartott homíliája példáján. Pejin Attila (Zentai Múzeum) Savoyai Jenő és a dinasztikus zentai csata emlékezettörténetének esetén világított rá a dinasztikus, az egyházi és a nemzeti emlékezeti kultúra viszonyának problémáira.

Az előadók külön hangsúlyt fektettek arra, hogy az egyes felekezetek és társadalmi csoportok hogyan adaptálták a hivatalos ünnepkultúrát és propagandát. Ez a kérdéskör a második nap párhuzamos tematikus szekcióiban bontakozott ki. Az előadások forrásai családi dokumentumok, sajtóforrások, képeslapok, emlékművek, aprónyomtatványok, és a populáris kultúra termékei voltak. Ferenc József egyházi szerepével, az államiság megjelenítésével, és az egyes vallási közösségek hatalommal való konfliktusaival foglalkozott a katolikus uralkodó szerepe köré szerveződő szekció (Gájer László Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, Szigeti Jenő Miskolci Egyetem, Rada János Miskolci Egyetem, Bednárik János MTA Néprajzi Intézet, Veres Emese Gyöngyvér Kossuth Rádió). A királyhűség rítusai témakörben a hallgatók betekintést kaphattak az országos katolikus nagygyűlések (Klestenitz Tibor MTA Történettudományi Intézet), a modernizálódó jiddis és héberbetűs német izraelita sajtó (Bartha Anita – Ledniczky Lívia Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem) dinasztiaképébe, a királymisék világába (Barna Gábor MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport), valamint az uralkodóház iskolai (Földvári József Bálint Sándor Valláskutató Műhely) és felekezeti imakönyvi (Frauhammer Krisztina MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport) reprezentációjába. A magyarok királynéja szekció Erzsébet királyné kultuszának katolikus (Miklós Péter) és izraelita (Vér Eszter Virág Habsburg Intézet) felekezeti adaptációit, valamint posztmodern, fogyasztói kultúrába illeszkedő olvasatait (Cs. Tóth Gabriella Szegedi Tudományegyetem) mutatta be. Hrotko Larissa (Bálin Sándor Valláskutató Műhely) a zsidó nők kötődéseinek, A. Gergely András (MTA Politikatudományi Intézet) pedig a kun identitás antropológiai olvasatait adta.

Az első világháborút a konferencia résztvevői fordulópontként szemlélték, amely számos meglévő társadalmi jelenség kibontakozását gyorsította fel. A véleményformáló elit, a hatalom szemszögéből felülnézetből (Petercsák Tivadar Eszterházy Károly Főiskola, Bíró Ákos Debreceni Tudományegyetem, Kovács Anita Szegedi Tudományegyetem,Illyés Bence Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem), és a háborút elszenvedők olvasatában (Kunt Gergely Miskolci Egyetem), világították meg a korábbi kultuszok, szimbólumok háborús használatát.

Külön tematikus blokk foglalkozott IV. Károly háborús szerepével, békevágyával, a királykoronázás populáris kultúrában megjelenő tárgyi emlékeivel (Maczó Ferenc MTAn Történettudományi Intézet), később kibontakozó felekezeti értelmezéseivel (Glässer Norbert MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport, Zima András Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem) és egyházi tiszteletével (Kovács Gergely Mindszenty Alapítvány, Barkó Gábor Ágoston Tihanyi Bencés Apátság). A szekció záró előadása a társadalmi problémák vallási kezelése témakörében Ottó trónörökös alakjának felhasználását elemezte a Szívgárda-mozgalom ifjúsági irodalmában (Nagyillés Anikó Szegedi Tudományegyetem).

A konferencia tanulságként rámutatott az első világháború értelmezésében a korábbi évtizedek szimbolikus formáinak és folyamatainak fontosságára, valamint a dinasztikus, patrióta, vallási és nemzeti rítusok, kultuszok lokális szinten történő elemzésének szükségességére, új forráscsoportok bevonására.

Glässer Norbert